PÁLOS 70

Magyar Pálos Rend, Via Margaritanum Zarándok Egyesület

Ezen a hétvégén engedtem kíváncsiságomnak, s egy igazi zarándoklat résztávját választottam, mely "Vezér Ferenc 20" alcímet kapta.

A névadó lelkipásztorként dolgozott a Sziklatemplomban - a 40-es 50-es években- ott, ahol a zarándoklat indulási helye is volt most.

Az út szervezői úgy alakították a túrát, hogy ne csupán a természettel való harmónikus kapcsolat és a fizikai határok próbája legyen az Út, hanem lelki tartalommal töltsük meg ezt a pár órát - illetve a végig gyalogolók 3 napot!

Fr.Bulcsú, pálos szerzetes szavaival kezdtem utamat: ... "Igen, ez az a harc: Teérted, vagy ellened! És én részt akarok venni ebben a harcban, mert részt kell vennem! Teérted, melletted. ...De hol kezdjem a harcot? Körbenézek. Az egész világon harc dúl, de ott nem kezdhetem... Ismét körbenézek. A környezetemben is harc dúl, de ott sem kezdhetem.... Végül magamba nézek. Igen, itt kell elkezdenem, mert harc dúl bennem. "

A Sziklatemplomnál a regisztrációt 7.30-ig írták ki, így elég korán kellett útnak indulnom. Végül 2112 -es rajtszámmal elindultam, miután szétnéztem kicsit ebben a barlangszerű templomban, s átolvastam az útvonal-leírásokat.

Már akkor láttam, hogy ez valószínűleg más lesz, mint az eddigi TeljesítményTúrák.

  A keresztet 2001-ben állították fel újra

Zöld sáv jelzést követve emelkedtünk felfelé a meredek emelkedőn, a néhol lépcsőkkel tarkított úton. Felfele haladtunk s a Filozófusok kertjét követően elértük az 1. EP-t, mely a Víztározó tetején található. Itt megcsodálhattuk a Budát - s Pestet szimbolizáló térplasztikát:

Lesenyei Márta alkotása.1982.

Itt még egy érdekes dologgal találtam szemben magam: a földön egy hosszú listára fel lehetett írni, ki, miért indult neki ennek az útnak, s mit viszünk a lelki hátizsákunkban?

különböző sorsok, okok, indíttatások....

Folyamatosan kifelé haladtunk a városból. Lassan szétszóródott a mezőny... Botjaimat feleslegesnek éreztem, már kicsit bántam is, hogy elcipeltem őket. Fura volt a reggeli-, városi forgatagban "túrázni" ...

 párás, ködös levegő..

Útravalónk:" ...nem csak magamért harcolok, nem csak magamért járom végig az élet útját! Sőt, elsősorban nem magamért teszem mindezt. A szívemben hordozom őket. " 

A 2. EP-hez érkezve kövekkel teli vödör fogadott minket. Mindenki vehetett belőle - amennyit akart- melyek a magunkkal/magunkban hordozott terheket voltak hivatottak szimbolizálni.

Útravalónk: " Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele." ( Zsolt 31,11 )

 / enyéim :( /

Kifelé haladtam a Városmajoron keresztül, a lila Mária útvonalon, majd a János korház melett, folyamatos emelkedésben már örültem, hogy elhoztam botjaimat! :)

7,3 km-nél elértem a 3. EP-t a Kútvölgyi kápolnában. Kaptunk pecsétet a füzetünkben, s kicsit megpihenhettünk itt, sőt ihattunk a Mária kút friss vízéből is.

Itt kezdtem érezni, hogy alul vállaltam a távot. Már majdnem a felénél voltam, de még nem akartam, hogy vége legyen!

Bántam, hogy nem a 35km-es útvonalat választottam, s kimaradok a 20km -en túli élményekből. 

3km-nyi gyalogolás után érkeztem a Normafa ismerős vidékére. A Rétesháznál elcsábultam, s pihenésképpen  letoltam egy méltán híres rétes példányt, majd lesétáltam a zarándokútra, mely közös szakasz a Santiago de Compostela felé vezető úttal! Jó érzés látni a sárga kagyló jelét. Remélem, egyszer talán azt is végigjárhatom majd....

 4. EP

Szóval, ideértem a Szent Anna kápolnához, ahol le kellett tennem terheim...s ez meglepő módon, nagyon nehezmre esett. Valószínűleg azért, mert nagyon nehezen válok meg a számomra fontos dolgoktól...bár, Ki nem? 

 De hinnünk kell, hogy nem kapunk nagyobb terhet annál, mint amit el tudunk viselni.

Ezen a helyen több zarándokútvonal és turistaút keresztezi egymást. Ennek is köszönhetően elég nagy volt a forgalom, itt a Szt Anna réten. Frissítőként kávét választottam, s az nagyon jólesett.

Eljött az idő, le kellett tennem a terheimet a kereszt tövébe...

végül letettem őket, de gondolataimtovábbra is körülöttük forogtak....

Útravalónk: " Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terheket hordoztok, én fölüdít-elek titeket. Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek...." ( Mt 11,28-29 )

Időközben az eső is szemetelt, hol jobban, hol kevésbé. Szerencsére az esőkabátom most is jól vizsgázott, nem engedte be a nedvességet. Érdekes, mennyire nem zavart az eső... :)

Ahogy folytattam utamat, többször nagy lélekszámú csoportokba botlottam. Mintha mindenki kivonult volna ma ide... A keskeny ösvényeken kissé nehezen, de erőltetett menetben előzgettem... el akartam hagyni a tömeget.

Voltak, akik énekszóval haladtak szépen, komótosan, s a sor elején fehér ruhás pálos szerzetesek  mutatták nekik az utat.

Mire az 5. EP-hez értem, már nagyon esett, de mivel nagyon szeretem a várromokat, igazi felüdülés volr rábukkanni a budaszentlőrinci Pálos kolostorromra!

Már jónéhányszor jártam errefelé, de eddig ez kimaradt az utamból.

A  Pontőr nagyon kedves volt, kaptam bónuszban egy Mária képet is :) s kedvesen, további útbaigazítást adott, bár én az eső ellenére is kicsit elidőztem még ott.

"Csak akkor szólalj meg, ha biztos vagy abban, hogy amit mondasz, szebb mint a csend!"  - ezt sokan megfogadhatnák :)

1300körül kezdték el építeni a monostort, de sajnos a törökök lerombolták, kifosztották. A 19-20. században folyamatosan folytak a felújjítási munkák.

Napjainkban a Magyar Pálos Rend tagjai tartanak itt ünnepi miséket. Mindenesetre, nagy nyugalmat áraszt ez a hely!

Útravalónk: "Nem töröm magam nagy dolgok után, sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után. Csak a békességre és a csendre intettem lelkemet. Mint anyja ölén nyugvó kisded, a lelkem bennem úgy pihen." (Zsolt 131,1-2 )

Útközben     c s e n d - g y a k o r l a t   - aleírás alapján.

Innen továbbhaladva a lila és a kék Mária utat követtük Máriaremetéig. Megkerültük a Hárs -hegyet.

Ismét keresztezzük a kisvasút sínjeit

 szeretem fotózni a síneket...olyan, mintha a végtelenbe futna...nem látjuk a végét

3-an 4-en "együtt" haladva közelítünk a célhoz, de nem csapódtunk egymáshoz, csak ballagunk felfelé, mindenki a saját gondolataival eltelve. Az erdőben jócskán kellett kapaszkodni felfelé, s ilyenkor nagy segítség a túrabotok használata.

Az erdőben a zöld részek és az őszi színek jól megférnek még egymással! :)

Ilyen helyeken vezetett utam:

Azután a városi részhez érve már szebbnél szebb villák között vitt utunk, mígnem a jelzéseknek köszönhetően rákanyarodtunk a célegyenesre. Megpillantottuk a Máriaremetei bazilika tornyát.

Itt ért véget a 20km-es utam....

 CÉLPONT

 Őszbe borulva.

Méltó befejezési helye ennek az útnak.

A Főbejárat, mely a templomhoz vezet:

S a tárgyi emlékek:

Szép volt... jövőre megismétlendő, DE nagyobb távon mindenképp! :)